Installáció Pilinszky János azonos című versére, a telefonból a költő hangja szól hozzánk.
A labirintus három folyosóból áll. A szélső kettő a kétirányú, egyenes áramlású haladást teszi lehetővé. Amikor belépünk, szemben látjuk a fóliára nyomtatott verset, mögötte pedig a fényfókuszt. E fókusz a versben így jelenik meg: „milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló, közös fészkébe?” Ha a fóliát jobbról megkerüljük, választhatunk, hogy folytatjuk-e utunkat egyenesen a fókusz felé, mely az út végén egy jobbkanyarral kivezet a labirintusból, vagy pedig a középső úton bemegyünk a labirintus közepébe. Az út felezőjén elhelyezett posztamenshez, ahol egy fekete telefon vár. Ez itt zsákutca, de belehallgathatunk a telefonba, ahol a költő maga szavalja versét. Minden labirintus, az igazi labirintusok közepében valami olyan dologgal találkozhatunk, melytől átalakulunk, újjászületünk, katarzist élhetünk át. Ha innen visszafordulunk, s így megyünk a fókusz felé, majd ki az utcába, már nem azok leszünk, akik beléptünk az imént.
EGYENES LABIRINTUS
2003
Helyszín
Költészetnapi Fesztivál, Ráday utca, Budapest
Méret
3*12 méter alapterület, 3m magas
Anyag
bambusz és vas csomópontok
műanyag mezőgazdasági háló
posztamensre állított régi telefon
Megrendelő
Ráday Könyvesház
Munkatársak
Installációterv: Bérczi Zsófia
Szerkezetterv: Terebessy Tóbiás
Munkatársak: Kő Boldizsár, Milkovits András, Gyöngyösi Adrienn
Érdeklődöm